|
RQ lehetséges életrajzai · 1. változat |
1962-ben Roberto Quaglia megérkezett erre a világra, és többé nem sikerült visszatérnie a másikra. Elhatározta hát, hogy beilleszkedik.
Először is megnőtt, a mostani méretei, majd formái felé tartva, közben nem feledkezett meg arról sem, hogy megszabaduljon mindazoktól a hajszálaktól, amelyekre nem volt szüksége. Miután birtokba vette az általa elfoglalt teret, szembenézett az idővel, amely rajta átfolyt. Téridőbeli tartózkodásának melléktermékeként képregényeket, kutatási fényképeket, , teleírt papírtés szerves maradványok tekintélyes maradványait találjuk. De csak amikor túl sokan kezdték el főként olvasni, akkor ébredt rá, hogy ő mindenekelőtt író, aki mindenekelőtt meggyőzte magát arról, hogy az. Azóta következetesen főként ír, a legmegszállottabb pillanatokban még élni is elfelejtve, de így is sikerült túlélnie. Bár Olaszországban még viszonylag kevéssé ismert, Roberto Quaglia ma a legeredetibben ikonoklasztikus írók egyike. Számos írása (négy hosszú regény, negyven novella, tíz komédia, két esszékötet, egy nagy port kavaró, 500 oldalas kötet szeptember 11-éről stb.), paradox módon (de nem túlzottan…) Olaszországban nagyrészt kiadatlan, viszont több nyelvre lefordították, és az úgynevezett külföldi országokban nagy példányszámban és jelentős sikerrel jelent meg. Roberto legújabb műve egy hihetetlen könyv, amelyet a brit íróval, Ian Watsonközösen írt. A könyv néhány novellája folyóiratokban és antológiákban jelent meg Kanadában, az USA-ban e Olaszországban. Mások megjelentek online folyóiratokban.
Különféle irodalmi körökben írásai meglepő módon kultusztárggyá váltak. Számos olyan esetről is tudunk, amikor a nép követelésére maga Roberto Quaglia kényszerült kultusztárggyá válni. A rejtély folytatódik…
Zárójelben: a 80-as és 90-es évek fordulóján ő vezette a genovai Pantecát. A formaságok fetisisztái kedvéért megjegyezzük, hogy 1995 és 1997 között egy szürrealista választási kampány következtében azon kapta magát, hogy egyúttal Genova városi képviselőjeis lett — ez antropológiai szempontból is érdekes tapasztalat volt. 2002 óta alelnöke azESFS (European Science Fiction Society)
Mindez csak egy példa. |
RQ lehetséges életrajzai · 2. változat
ahogyan Ian Watson megírta 2006-ban a HELIX
|
Kolumbusz Kristófhoz hasonlóan Roberto Quaglia Genovából zúdul alá, ahol bármixer és városi képviselő volt, mielőtt felfedező lett belőle, az ő esetében Kelet-Európa és a szürrealizmus felfedezője. Ma Bukarestben él. Robert Sheckley sokszor lakott Robertóval Olaszországban és Romániában, valamint Roberto nagy, öreg, fehér Mercedesében, sőt még előszót is írt szürrealista és szatirikus sci-fi kettős regényéhez Kenyér, vaj és paradoxina (amelyet angolul a Delos International adott ki). Roberto és Ian 2003-ban kezdtek közösen dolgozni a «My Beloved» novellasorozaton, egy titokzatosan üres szállodában, egy erdős dombon a magyar–szlovák határ közelében. Egykori díjnyertes fotósként Roberto ma is ezrével készíti a fényképeket. A nagybátyja Münchenben él, így németül kell beszélnie vele; a román nyelv megtanulása viszont tönkretette Roberto franciáját, úgyhogy jobb, ha nincs nagybátyja Párizsban.
|
RQ lehetséges életrajzai · 3. változat
ahogyan Ian Watson megírta 2007-ben a FLURB
|
A genovai Roberto Quaglia többnyire Bukarestben él és románul beszél, bár ma már az oroszt is elég jól tudja utánozni ahhoz, hogy meggyőzze az oroszokat, hogy tényleg oroszul beszél. Ennek következtében nemrég modellt állt a Penthouseorosz kiadásának. A Bob Sheckley iránti csodálata miatt hívta meg Roberto Sheckleyt Olaszországba, hogy aztán körbeutaztassa Európában több éven át a nagy fehér Mercedesében, amelyre ez volt felírva: www.surreal.info egészen addig, amíg a betűk le nem csúsztak a hátsó szélvédőről. Egykori bármixer, díjnyertes fotós és egykor Genova szürrealista városi képviselője, Roberto a szerzője a Kenyér, vaj és paradoxina angolul is elérhető – és egyúttal az Európai Sci-fi Társaság alelnöke (ESFS), amely az utóbbi időben különböző országokban, például Bulgáriában és Ukrajnában, 2007-ben pedig Dániában rendezett Eurocon-okon elnököl. Roberto és Ian 2003-ban kezdtek együtt történeteket írni egy különösen elhagyatott szállodában, egy hegyes erdőben a magyar–szlovák határ közelében, és ma már egy egész könyv van, The Beloved of My Beloved, amely mohón keres egy bátor és őrült kiadót. A tervezett kötet további novellái itt olvashatók: Helix, Clarkesworld e Flurb. Az egyik a Lust for Life antológiában, egy másik a Weird Tales folyóiratban és a Robotban.
|
|